Régen sokszor görcsöltem elég sok mindenen, sokszor olyan dolgokon, amiket nem tudtam befolyásolni, amik csak külső tényezők voltak, olyan körülmények amikre nem volt hatásom. Stresszeltem, apró dolgokra ugrottam és sokszor olyan emberekkel voltam ingerül akik semmit sem tehettek arról hogy én épp rossz hangulatban voltam. Egy idő után észrevettem magamat. Megálltam egy percre és elcsodálkoztam a viselkedésemen. Mi történt azzal a régen olyan boldog lánnyal? Én nem ez vagyok! Alapjáraton senki sem úgy születik hogy stresszes és ingerülten ugrik mindenre, Te sem, kedves olvasó. 
Lehet, hogy a körülményeinket nem mindig befolyásolhatjuk, de azt, hogy mi hogyan állunk hozzá, azt igen! Nagy a dugó és el fogsz késni egy nagyon fontos megbeszélésről? Legalább ugyan úgy közlekedik az a busz, villamos vagy akármi amivel el kell oda jutnod. Sokáig vannak óráid és ez teljesen lefáraszt? Legalább lehetőséged van tanulni és fejlődni, méghozzá abban amit te választasz. Elhagyott egy igaznak hitt barát? Legalább eggyel kevesebb negatív, mérgező kapcsolat az életedben. 
Az egész tőled függ, hogy te hogyan fogod fel, hogy mennyire veszed komolyan. Hagyod hogy a sok apróság őrületbe kergessen vagy próbálod a jó oldalát nézni?
Ahogy az egyik kedvenc magyar íróm írta az egyik könyvében: Az élet egy játék és azt játszani kell.
Nem szabad túl komolyan venned. Ne úgy tekints a mindennapi feladataidra mint egy kötelező házi feladatra, hanem mint egy örömmel elvégzett szorgalmi feladatra. Játszd az életet!